Mától az Európai Unióban nem lehet hagyományos izzót árusítani. Az Európai Unió egy olyan szabályozást vezetett be, amely szerint 2009-2012 között kivonják a hagyományos izzókat a forgalomból. A mai napon eljött a végső határidő. Az intézkedés eredményeként 40 TWh-át takaríthatunk meg, ami körülbelül Románia vagy 11 millió európai háztartás éves energiafogyasztásának felel meg. De mire ez a nagy felhajtás, miért nem volt jó a hagyományos izzó és miben más az energiatakarékos?

A hagyományos izzók csak 2-5% energiája hasznosul fényforrásként, a maradék 95-98% energia hővé alakul át. Tehát a felhasznált energiát inkább fűtésre, mint világításra használja. Az izzólámpa ősét Thomas Edison találta fel. Fényét az elektromos áram által felizzított spiralizált volfrám szál adja, az izzószálat az üvegburában lévő semleges gáz vagy vákuum óvja meg a levegő oxidáló hatásától. Az égők a bekapcsolás pillanatában rögtön elérik 100%-os teljesítményüket, ami azt jelenti, hogy 2500-3000°C hőmérsékletűre melegedve világítanak. Élettartamuk kb. 1000 óra, ami alatt nem veszítenek ebből a teljesítményből. A háztartásokban általában a 15-200 W közötti izzókat használunk. Ezek skálája megfelelően szolgálja ki a mindennapi fényszükségleteinket.

Egy következő lépcső a halogén izzó, ami annyiban különbözik a hagyományos égőtől, hogy az izzószálat egy kisméretű karcüveg bura veszi körül, belül pedig semleges gáz és kismennyiségű halogén elem található. Emiatt teljesítményük is nagyobb. Egyik legelterjedtebb formája a tűlábas, amit főleg olvasólámpák működéséhez használnak. Az izzó magas hőmérséklete miatt csak külön, védő üveglap vagy üvegbúra mögött szabad használni, ami a káros UV sugarakat is visszafogja.

A kompakt fénycsövek, amiket a köznyvelv energiatakarékosnak hív, az izzók új generációjának tekinthetők. Akár 80%-kal kevesebb elektromos áramra van szükségük ahhoz, hogy ugyanolyan fényerővel világítsanak, mint a hagyományos izzók. De miért beszélünk izzóról, amikor izzásról szó sincs ebben az esetben? Ezek a fényforrások a sarki fényhez vagy a fluoreszkáló eszközökhöz hasonlóan működnek. Az elv az atomok gerjeszthetőségén alapul. Az áramforrásunkból elektronokat küldünk az atomba, akkor a saját elektronjai magasabb pályára állnak, így a részecske instabil lesz és az energiafelesleg foton, azaz fény formájában távozik. Ehhez azonban irányítanunk kell a folyamatot, ami a fénycsőben elhelyezett elektródák között zajlik. Olyan anyagra van szükség, ami egyenletesen gerjeszthető, ez a higanygőz. Ez azonban ibolyántúli sugárzást vált ki, ami szabad szemmel nem látható, ezért az izzó belső falát foszforral vonják be, hogy az ennek nekiütköző részecskék olyan új részecskéket gerjesszenek, amik már láthatók.

Valóban ez lenne a jövő? Valószínűleg nem. Még nem beszéltünk a LED-es fényforrásokról. A LED egy fénykibocsátó dióda, neve az angol Light Emitting Diode rövidítéséből származik. Előnye, hogy a kimeneti fény előállításához alacsony áramot és feszültséget igényelnek, nagy a kapcsolási sebesség, kis helyen elférnek, ütésállók és nagy az élettartamuk, kb. 15-50 000 óra. A LED-es világítás egyelőre nem olcsó, de a technológiai fejlődéssel egyre inkább megfizethetővé válik.

Látjuk tehát, hogy nem áll meg a fényforrások fejlődése sem. Továbbra is várhatók az újabb fejlesztések, főleg a hatékonyságuk terén. Aki pedig nem szeretne váltani, az jól vásároljon be egy életre elég wolfrámos izzóból! Feltéve, ha még tud - mától már nem nagyon van rá esélye...